Épített környezet
Önkormányzati épületegyüttes
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras, Báthori István u. 1.
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: épített környezet
A település központjában lévő területet, Latinovits János madarasi földbirtokos és kegyúr ajándékozta a községnek. A községháza 1895-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia idejében készült historizáló, vagyis eklektikus stílusban, mely a 19. század legmeghatározóbb építészeti stílusaként jelentkezett. Az épület díszítése során mindvégig törekedtek az esztétikus megjelenésre. A kapuja felett ma is megtalálható orommezőben (timpanon) eredetileg a következő szöveg állt: „Madaras község 1895” A történelmi változások következtében a feliratot azonban teljesen megsemmisítették. A főbejárat lépcsőházának falára erősített márványtáblán aranyozott betűk hirdetik, hogy kiknek a közreműködése tette lehetővé az impozáns épület megvalósulását.
Noll-ház
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras, Szent István u. 82-84. (1237-1238. hrsz.)
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: épített környezet
Madarason a Szent István (régen: Nagy utca) utca 82-84. szám alatti lakóházat Noll József madarasi gabonakereskedő, földbirtokos építtette. Írott dokumentumok hiányában az épület külső formai jegyei alapján felépítésének ideje 1895-1910 közötti időszakra tehető. A magyarországi historizáló építészet hozzávetőlegesen az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásának idején, az erőteljes építőipari fellendülés korszakában alakult ki. A Noll-ház stílusát tekintve megfelel a historizáló, régebbi szóhasználattal „eklektikus” stílusnak, ami azt jelenti, hogy a különféle korok stíluselemeiből válogatva készült. Ennek megfelelően az épület díszítése során is mindvégig az esztétikum hangsúlyozására törekedtek. A terjedelmes, kétszárnyas, fából készült kapu felett az építtető neve megörökítendő: „Noll József” név áll. A szárazkapu bejárattól északi traktus (falköz) lakóház és a hozzákapcsolódó mellékhelyiségek (istálló) áll, míg a déli traktus gabonakereskedelmi céllal készült. Az épület alaprajzi rendszere egyszerű és áttekinthető. Minden tekintetben igazodik tervezett funkciójához. Tervezésekor oldalfolyosós alaprajzi rendszert alkalmaztak. Az épület tartószerkezeti rendszerét alkotó hosszfőfalak két szerkezeti és építészeti traktust fognak közre: a keskenyebb udvari az oldalfolyosó közlekedő, míg a szélesebb magában foglalja a funkció kívánta helyiségeket. A folyosó szélessége állandó, míg az utcai traktusok változnak. Az épület függőleges tartószerkezeteit a kor – előbbiekben említett – építési szokásának megfelelően tömör téglából és vályogból készült. A földszint feletti födém borított gerenda födémmel készült. A épület helyiségeinek hagyományos fűtését egykor számos kémény szolgálta, e kéménytestek jelentős részét azonban az elmúlt évtizedek alatt a tetősík alá bontották. Az épület hagyományos faszerkezetű, formáját követő kontyolt nyeregtető zárja le, melyen hódfarkú cserépfedés van. Néhány helyen még jól láthatóak a míves bádogozás nyomai. A megmentését méltán megérdemlő 393 négyzetméter nagyságú Noll-ház a régi Madaras egyik leggazdagabb, küllemét tekintve a legszebb háza lehetett.
Zsidótemető
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: épített környezet
Madarason a római katolikus temető szomszédságában, attól elkülönített területen található az izraelita temető. A 25 x 17,5 méter területen lévő temető nyolc sírsorában jelenleg 54 síremlék áll. A többnyire homokkőből és márványból készült síremlékek felirata legtöbb esetben bilingvis, vagyis héber és magyar. A simára csiszolt oldalon mindkét nyelven olvasható az elhunyt neve, születésének és halálának éve, hónapja és napja. A sírkő másik oldala durván faragott. A síremlékek külső megjelenését tekintve sztélé, klasszicista, obeliszk és bizánci stílusúak. A sírkövek jelentős részét az eltemetett életéhez kapcsolódó egyszerű archaikus szimbolika vésetek – fűzfa, kohanita kéz, levita kancsó talpas tállal, koszorú, rózsaszál – díszítik.
A település helytörténeti kiadványainak első kötetében (Horváth Zoltán - Horváth Henriett - Nothof Éva: Madaras község története I. Adatok a zsidó közösség történetéhez 1790-1950) a 94-130. terjedő oldalakon részletes leírásokkal, színes fényképekkel illusztrálva került bemutatásra a zsidótemető
Vasútállomás
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras, Pályaudvar u. 3.
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: épített környezet
A Bácska északi peremén haladó halas-bácsalmás-rigyiczai helyi érdekű vasút építésére a Kereskedelemügyi Minisztérium adott felhatalmazást. A magyar királyi államvasutak Halas állomásából elágazva Jankovácz és Mélykút községek irányába Bács-Almás állomásáig, innen Bács-Madaras és Katymár községeken át „Rigyicza” későbbi nevén Regőce állomásig vezetendő, gőzmozdonyú, helyi érdekű vasút építését engedélyezte. Az alig egy év alatt elkészült 69,6 km hosszúságú, síkvidéki jellegű vasútvonalat 1903. október 31-én helyezték közforgalomba. A menetrendekben 167-es számot viselő vonalszakasz Terézhalomnál lépett a Bácska területére. További állomásai és megállóhelyei: Jánoshalma, Mélykúti tanyák, Mélykút, Bácsalmási tanyák, Rudics, Bácsalmás, Bácsalmási gyümölcsös, Vadászlak, Madarászpuszta, Madaras, Sanac puszta, Katymári Téglagyár, Katymár, Ólegyen, Regőce. A vonalon naponta hat vegyesvonat közlekedett. A Madarast is érintő 19,5 km-es Bácsalmás-Ólegyen-Regőce szakasz már 1903. szeptember 10-ére elkészült. 1920-tól a trianoni határ a vonalat Ólegyen megállóhely és Regőce között vágta el. A térség vasúti közlekedése – a háborús viszonyokat leszámítva – a hatvanas évekig zökkenőmentesen bonyolódott. A kis forgalmú vasútvonalak közútra terelésének kezdeti időszakában a MÁV a bácsalmási körzetében is felszámolta a vasutakat. Napjainkban – a vasút fénykorára emlékeztető – mind külső és belső megjelenésében esztétikus állomásépület a közösségi élet színterévé vált.
Madaras vallási kisemlékei
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: épített környezet
A település kül- és belterületén található vallási kisemlékeink közé sorolhatók az útmenti keresztek, a köztéri szobrok, és a kálvária.
Útmenti keresztek az állíttatók neve szerint azonosítva:
- Latinovits Illés kereszt (1875) Alsó-Göbölyjárás
- Tósaki Lázár kereszt (1880) Árpád utca elején
- Ábrahám János kereszt (1914) Bácsalmásra vezető országúton
- Fischer-Rittgasser kereszt (1914) Bácsborsódra vezető földút
- Varga Sándor kereszt (1917) Katymárra vezető országúton
- Mayer Henrik kereszt (1922) Göbölyjárási út végén
- Balla Péter kereszt (1933) Ságvári utca elején
- Hartyányi Ferenc kereszt (1993) Kossuth utca végén
- Összefogás keresztje (1993) Templom előtti útkereszteződés
- Templom előtti kőkereszt Templom főbejáratával szemben
- Temetői közkeresztek Római katolikus temető
- Szentháromság szobor (1905) Latinovits Emlékpark
- Nepomuki Szent János szobor (1882 előtti évek) Plébániahivatal előtt
- Kálvária (1829 körül) Nagyboldogasszony utca végén
Nagyboldogasszony római katolikus templom
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: épített környezet
A római katolikus „Nagyboldogasszony Templom” az újratelepítés (1787) utáni évtizedben, 1799-ben készült el. Isten háza a Katymárról Bácsalmásra, illetve Bácsborsódról Bajmokra vezető országutak találkozásánál, a falu közepén épült fel. A lakosság számának további jelentős emelkedése magával hozta a katolikus hívek számának növekedését is. Ennek megfelelően Válics János plébánossága alatt a templomot 1903-ban két oldalhajóval bővítették. A kibővített templom az évtizedek múltával és a lakosság további lélekszám gyarapodásának köszönhetően szűknek bizonyult. Rövidesen, 1937 nyarán dr. Schopper Antal apát-plébános indítványozására megkezdték a templom átalakítási munkálatait. A főoltár festménye Mária mennybemenetelét ábrázolja. Az „Altare Privilegiatum” melletti falakat egy-egy freskó díszíti, melyeket még 1934-ben id. Éber Sándor bajai festőművész készített. A szent lecke oldali falrészen Szent László királyt találjuk, mint a Mária lovagok minta képét, a keresztes hadak zászlóbontó fővezérét. Az evangélium oldali freskó Szent István királyt ábrázolja, amint az oltárkép mennybe vitt Nagyasszonyának felajánlja királysága jelvényeit a szent koronával. A madarasi római katolikus templom külső és belső megjelenésében is a környék egyik legszebb és legnagyobb befogadóképességű temploma.
Tájház
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras, Bajcsy-Zsilinszky utca 41.
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: épített környezet
A régi Szent Imre utcában található a Tájház. Az épület közel 150 éves alföldi magyar vert falú parasztház. Teteje náddal fedett. A madarasi tájház háromosztatú, harmadik helyisége a kamra. A bejáratról nyíló konyha a szoba és kamra között van. A főzés a konyhában szabad tűznél történik, és ha feltekintünk a kéményen a konyha közepéről, a kék eget láthatjuk. A sárból készült falak olyan erősek, hogy a tetőzet és a plafon teljesen rajtuk nyugszik. A sárpólyás plafontartó főgerenda, az ún. mestergerenda a keresztfalakon fekszik. Az utcára néző szobában építették meg a 2-3 köbméter űrtartalmú kemencét. A tájház tárgyi gyűjteményét a madarasi lakosság által megőrzött bútorok, díszítő tárgyak, és használati eszközök képezik, melyeknek nagy része ma is működőképes. A Tájház a hímző szakkör állandó bemutatójává vált. Nyitvatartási időben megtekinthetők a Madarasra jellemző hímzésminták és motívumok, az elkészített terítők, ágyneműk, takarók, falvédők. A látogatóknak a kemence használatát és az abban süthető-főzhető ételek elkészítésének módját is megmutatják a Tájház gondnokai.
Lengyel emlékmű
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras, Latinovits Emlékpark
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: épített környezet
A B24 Liberator típusú katonai repülőgép 1944. szeptember 13-án Olaszországban szállt fel hét fős legénységével. A gép – mely a varsói felkelésnek szándékozott utánpótlást, elsősorban élelmiszert vinni – másfél órás repülés után érte el hazánk légterét. A szállítógépet azonban kiszemelte a Zomborba telepített német vadászgép, majd lelőtte. A repülőgép darabjaira hullva Madaras határában zuhant le. A brit hadsereg szolgálatában álló hét lengyel katona életét vesztette. A történeti feltárások nyomán Madaras község önkormányzata 2007. évben emlékkopjafát állíttatott. Az emlékművet Vata Sándor helyi fafaragó készítette. A tragédiában elhunytakra való megemlékezésről minden évben a madarasiakkal együtt az „1944. szeptember 13. Emlékbizottság” gondoskodik.
Greiner harangláb
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras, Szent István utca és Ságvári utca kereszteződése
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: épített környezet
Greiner Gyula tanítói oklevelét 1893-ban szerezte meg, és tanulmányai befejezése után mindjárt Madarasra került, ahol 40 éven keresztül teljesítette hivatását köz-megelégedettségre. Felesége, Balázs Anna – akinek édesapja Balázs József néptanító volt – a tanügy terén szintén kiváló és érdemdús munkásságra tekinthetett vissza. Férjével együtt tanítottak a madarasi római katolikus felekezeti elemi népiskolában. Greiner Gyula és felesége mindenkor követendő példái voltak a lelkiismeretes kötelességtudásnak.
A kis haranghoz kapcsolódó történet szorosan hozzátartozik a település életét meghatározó trianoni békediktátum következményeihez, az anyaközségtől elszakított tanyavilágban élők lelki vigaszához.
Greiner Gyula 1933-ban, a karácsonyi ünnepek előtt rádióüzenetben köszöntötte Madaras község lakosságát:
„Halló, halló! Madaras, határmenti bácskai magyar község! Itt Greiner Gyula községeteknek 40 évig volt tanítója! Szeretettel üdvözlöm a magyar rádió gyönyörűségesen szép kiállításából a levegő hullámain át a madarasi római katolikus egyházközség vezetőségét, tanítóságát, az egyházközség minden rendű és rangú tagját, de különösen azokat, kik 40 év alatt tanítványaim voltak. Tudatom mindnyátokkal, hogy 40 éves tanítói működésem emlékéül egyházközségünk részére az újfalusi állami iskolában lévő katholikus imaházunknak általam felajánlott harangot Szlezák László aranykoszorús harangöntő budapesti mester öntés alá vette, s kilátásba helyezte, hogy az 10 napon belül szállítható lesz, így tehát remény van arra, hogy a harang karácsony éjjelén meg fog szólalni, hogy annak hangja áthallassék községünkből a másfél kilométerre fekvő gyászos trianoni határra a tőlünk elszakított magyar testvéreinkhez, hogy reményt gyújtson az elcsüggedt szívekbe!”
A harangot Szent Imre tiszteletére ajánlották fel. Az öntvényi kép Szent Imre magyar királyi herceg álló alakja, liliomot tartva a kezében. E körül a felírás a következő:
„Szent Imre herceg könyörögj magyar hazánkért”
Vele szemben a másik oldalon:
„E kis harang érchangja szálljon a határon túlra.
Hirdesse, hogy magyar hazánk nagy és szabad lesz újra.”
„Az Úrnak 1933. szent évében 40 éves tanítóságunk működésének emlékéül Madaras r.k. egyházközségnek Greiner Gyula és neje Balázs Anna”
Az újfalusi népi elemi iskolában minden vasárnap istentiszteletet tartottak a környéken lakó népesség számára. A felépült iskola tetőzetén kis harangtorony állt, melyet évekkel később lebontottak, így a Greiner házaspár által öntetett harang az iskola padlására került. A település önkormányzata saját költségvetéséből haranglábat építtetett a Szent István utca és a Ságvári utca útkereszteződés mellett, az egykori újfalusi iskola szomszédságában. Itt kapott méltó helyet az 1933-ban készült kis harang.
