Természeti környezet
Madarasi téglavető földtani képződmény természeti emlék
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras külterület 048/45 és 048/47 hrsz.
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: természeti környezet
A Madarasi téglavető földtani képződmény természeti emlék Madaras településtől kb. 1,5 km-re déli irányban található. A Bácska-löszplatón, a Telecskai-dombok északi részén, a település belterület déli oldalán kivezető burkolt útszakasz folytatásaként található földút mentén helyezkedik el a Kígyós főcsatorna és a földút kereszteződése mellett. Megközelítése autóbusszal, gépjárművel és gyalogos közlekedéssel is lehetséges.
Védettségi kategóriája: természeti emlék.
A terület illetékes természetvédelmi hatósága: Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség.
Működési területe szerint érintett nemzeti park igazgatósága: Kiskunsági Nemzeti park Igazgatóság
A madarasi szelvény jelentőségét a rendkívüli vastagsága és az ennek nyomán rekonstruált hihetetlenül jelentős ülepedési ráta (100 cm/1000év = 1mm/v) adja, amely a legjelentősebb volt a jégkori európai löszövezetben. Ezen ülepedési és akkumulációs ráta nyomán a szelvény közvetlenül, időbeli és ülepedési problémák, hiátusok nélkül összevethető a nemzetközi klimatológiai kutatásokban alapvető grönlandi jégtakaró fúrásszelvényeivel, az antarktiszi jégtakaró és a kínai löszréteg sorokkal. A rendkívüli finom léptékű feltárási lehetőség nyomán a jégkor végének ez a legfontosabb szárazföldi szelvénye nemzetközi szinten, mivel évtizedes (20-40 éves) léptéken nyílott lehetőség az egykori környezeti változások rekonstrukciójára 28 és 14 ezer évek között.
A földtani alapszelvények és földtani képződmények védetté nyilvánításáról szóló 55/2015. (IX. 18.) FM. rendelet 2015. szeptember 27-től védetté nyilvánította a Madarasi téglavető földtani képződmény természeti emléket.
Madarasi tavaszi hérics mező populáció
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras külterület 044/2 hrsz.
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: természeti környezet
A madarasi Marhajárás Felső-Bácska egyik legkiemelkedőbb természeti területe. Az ősgyep azon kevés löszgyepek közé tartozik, amit az emberi tájhasználat a múltban sem érintett olyan mértékben, hogy elveszítse a jellegét, ezért értéke felbecsülhetetlen. A területet marhalegelőként hasznosították, ám 2004-ben felhagytak vele, azóta juhokkal történik a legeltetés. A legeltetés hatására kialakult rövid füvű állapot számos olyan ritka és védett növényfajnak ad otthont, ami a legeltetés esetleges felhagyása után lassan eltűnne a gyepből. Egyik ilyen közismert védett, egyébként mérgező növényünk a tavaszi hérics, mely az április eleji madarasi táj meghatározó eleme. A tavaszi hérics madarasi állománya a legfrissebb felmérések szerint ötezer tövet számlál, ami egyben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területének legnagyobb összefüggő populációja. A területen folyó természetközeli gazdálkodás kifejezetten kedvez a faj terjedésének. A tavaszi hérics védett faj, természetvédelmi értéke egyedenként 5000 forint.
Madarasi tarka sáfrány mező” populáció
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras külterület 044/2 hrsz.
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: természeti környezet
Egyik kora tavasszal nyíló növényünk a nősziromfélék családjába tartozó tarka sáfrány, melynek első halványlila virágzó töveit már február közepén megtalálhatjuk. Ez a faj hazánkban éri el elterjedésének É-NY-i határát. Itteni állománya országosan is kiemelkedő. A 2015-ben elvégzett felmérés alkalmával 260 ezer töves állományát regisztrálták, mely a Duna-Tisza köze egyik legnagyobb állománya. A területet 2004-ben a közösségi jelentőségű Natura 2000 területek közé sorolták. Ez az elismerés jelzi a sztyepprét nemzetközi jelentőségét. A löszgyepen folyó gazdálkodás a gyep természetes állapotának hosszú távú fenntarthatóságát biztosítja. A tarka sáfrány védett faj, természetvédelmi értéke egyedenként 10 ezer forint.
Priszpa-tó
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Katymár külterület 0423/5. hrsz
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: természeti környezet
A szerb határ mellett elterülő 28 hektáros halastó kitűnő horgászhelyet és pihenőhelyet kínál a környéken élő horgászoknak és kikapcsolódásra vágyóknak. A vízparton fehér fűz, kecskefűz, olajfűz, fehér nyár, mezei szil, fehér akác, fekete bodza – amelyek kitűnő fészkelőhelyet kínálnak a madarak számára – található. Vízi növényei a nád, gyékény, hínár, békalencse, tócsagaz, vízi boglárka és a fehér tündérrózsa. A tó környezetében vörös róka, vidra, vörös mókus, vaddisznó él. A fákon széncinegék, kékcinegék, függőcinegék, varjúfélék, karvaly, erdei fülesbagoly, barna rétihéja, egerészölyv és gerlék fészkelnek, a tó körül elterülő szántóföldek madara a fácán és a fogoly. Itt telel a bütykös hattyú, a tőkés réce, a nyári lúd, és a szürke gém. Hüllők és kétéltűek közül megemlíthető a mocsári teknős, a vízi sikló, a tavi béka, a tarajos gőte és a zöld levelibéka. Halállománya a ponty, az amur, a szürke busa, a csuka, a harcsa, a keszeg, a kárász, a naphal. Madarastól dél-keletre található a napjainkban elsősorban horgász szempontból legjelentősebb „Bara”, a Priszpa-tó, ami a környező dombok mély vonulatában fekszik, vízgyűjtője átnyúlik Szerbiába és az 1970-es években a Kígyósból eredő Priszpa-csatorna felduzzasztott vizével kedvelt horgászhellyé vált
Löszpuszta-gyep (Községi legelő)
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Madaras külterület 044/2 hrsz.
Szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: természeti környezet
A madarasi Marhajárás Felső-Bácska egyik legfontosabb természeti területe. Az ősgyep egyike az Alföld mindössze néhány pontján fennmaradt nagyobb összefüggő sztyepprétjének, így felbecsülhetetlen jelentőségű értéket képvisel. A gyep talaja homokos lösz, ennek megfelelően a növényzete is átmenetet mutat a löszpusztarét és a homoki sztyepprét között. Ez az átmeneti jelleg Felső- Bácskában nem ritka jelenség. A területen átfolyik a kistáj legfontosabb vízfolyása, a Kígyós ér (Kígyós-főcsatorna). A gyepet hosszú ideje marhalegelőként hasznosították. A közelmúltig tartó marhalegelésre utal a gyep középső részén álló gémeskút. A terület számos kiemelkedő botanikai értékkel rendelkezik: tarka sáfrány, tavaszi hérics, selymes boglárka stb. A növénytani nevezetességek mellett a gyep állattani értékekben sem szűkölködik, például jelentős sisakos sáska állomány él rajta, és előfordul az óriás tőrösdarázs is. A gerinces fauna is számos ritka és fokozottan védett fajjal képviselteti magát ezen a 43 hektáros löszgyepen. A területen költő madárfajok közül kiemelendő a szalakóta, gyurgyalag, füleskuvik, parlagi pityer és a kis őrgébics. Az ősgyep nagyobbik része jelenleg a Natura 2000 hálózatnak része.
